Nem messze az olaszországi Parmától, a dombok között egy természetes gyógyfürdő rejtőzik, amely igazi építészeti remekmű. Úgy tervezték, hogy összekapcsolja az embert a természet gyógyító erejével, és emlékeztessen annak szépségére. A fürdő azon képessége, hogy a látogatókat a természet szépségébe — fizikailag és vizuálisan egyaránt — merítse, miközben érzéki menedéket kínál, a Tempio d’Acqua ihlető forrása.

A Tempio d’Acqua nyitányában az őszibarack jegye emelkedik ki, amely a kompozíció későbbi szakaszaiban is megmarad, a szívjegyek finom árnyalataival kiegészülve. A mahonial légies, virágos érintésével ragyogja be az illatot, míg az édeskömény és a cisztuszolaj visszafogottan zöld, aromás jegyekkel gazdagítják, utalva a gyógyfürdő értékes vízére. Az alapjegyekben a lágy vanília finoman egyesül a mirha enyhén füstös karakterével, miközben az ambroxan gyantás melegséget kölcsönöz a kompozíciónak.